A molnárkalács titka
Bár Luca napján több dolog is tiltott volt az asszonyok számára, azonban egy dolgot készíthettek: molnárkalácsot. Azonban ezt az ostyaszerű finomságot nem kimondottan csak ekkor érdemes sütni, hanem tulajdonképpen az év bármelyik napján. A molnárkalács titkát generációk adták át egymásnak, nem történt ez másképpen nálunk sem. Az alapreceptet még nagymamám mesélte el fejből több évvel ezelőtt, az 1941-ben készült sütővasat az egyik utcabeli kedves szomszéd adta kölcsön, a sütését pedig a szüleim tanították meg. Így készült el a 2019-es molnárkalács (vagy palócosan “mónár laska”), amit az olvasók számára is szeretettel nyújtunk át, hogy megmaradhasson az utókor számára.
Hozzávalók (kb. 20-25 db-hoz):
fél kg liszt, 15 dkg margarin, 15 dkg cukor, kevés tej
Annyi tejet adagoljunk hozzá, amennyit felvesz a liszt, hogy az összetevőket összekeverve tejföl állagú lesz a massza. A sütővasat előmelegítjük (a gáztűzhely lángján, mint a palacsintasütőt) és kb. minden ötödik laska sütése előtt megkenjük margarinnal vagy zsírral. A későbbiekben minden egyes adag sütése előtt vizes kanállal fogjuk porciózni a sütőbe a masszát.
Egy diónyi tésztát a sütővas közepére öntünk az előre bevizezett kanállal, a vasat óvatosan összenyomjuk, a sütő széléről pedig eltávolítjuk a kifolyt felesleget, hogy ne égjen oda a későbbiekben. Közben félpercenként forgassuk a sütővasat a tűzben és ellenőrizzük, hogy mennyire pirult benne a tészta. Ha kellőképpen megsült, és nem csúszik ki a nyitott sütőből a kész kalács, akkor kés segítségével vegyük ki, az égésveszély elkerülése érdekében. Újból melegítsük elő a vasat, és helyezzünk bele egy újabb adag tésztát.
Jó étvágyat!
Szerző, fotó: Králik Márta
