Magazin21

Ünnep, hangulat, szeretet, törődés, odafigyelés – kedvenc, gyakran hallott hívószavaink az adventi időszakban. E szavak és a hozzájuk kapcsolódó érzések hatására sokan sürgető vágyat érzünk arra, hogy jót tegyünk.
Nem véletlenül olvasunk és hallunk többet ilyenkor az adakozás témaköréről, amitől mi is könnyedén motiváltnak érezhetjük magunkat néhány proszociáliscselekedetre.

Cipősdobozba zsúfolhatjuk a tárgyakat, melyekről úgy gondoljuk, boldoggá tehet egy kisgyereket. Bevásárláskor plusz egy csomag lisztet, rizst vehetünk meg, hogy hozzájáruljunk egy család megfelelő étkezéséhez. Pénz utalhatunk egy állatmenhelynek, az értünk dolgozó mentősöknek, a betegeket segítő alapítványoknak. Lehetőségünk alighanem végtelenül sok van, és csak rajtunk múlik, hogyan élünk velük.

Nem csak a szándék a fontos

Tág kontextusban értelmezve az adakozás olyan tevékenység, melyért cserébe hasznot nem várunk. Adni sokféleképp lehet, sok mindent: időt, odafigyelést, pénzt, tárgyakat. Előbbieket rendszerint közelebbi ismerőseinknek tartogatjuk, míg utóbbiakkal valószínűbb, hogy teljesen ismeretleneket is megajándékozunk.
Amennyiben nem vagyunk gyakorlottak e téren, talán érdemesebb és biztonságosabb ennél a felosztásnál maradni – de még így sem biztos, hogy úgy alakul a jócselekedetünk, ahogy azt gondosan elterveztük. Hiszen megeshet, hogy másra költik a pénzt, mint amire mi azt adtuk, vagy a hajléktalan visszautasítja a párizsis zsömlénket, a rászoruló kissrác pedig egyáltalán nem vigyáz a télikabátra.

Nem meglepő, ha ez számunkra borzasztóan rossz és bosszantó érzés, amit akár arculcsapásként is értékelhetünk.
De figyeljünk befelé egy kicsit! Ezen a ponton fülön csíphatjük az adakozásban megbúvó éncentrikusságot: legalább annyira szól önmagunkról, mint a
másikról, akinek szeretnénk adni valamit. Az önérzetünket sértheti, ha egyáltalán nem azt a reakciót kapjuk, amit előzetesen elvárunk, tehát legalábbis hálát és egy boldog mosolyt. Elvégre hozzászoktunk, hogy ha adunk, kapunk is vissza valami olyat, ami jutalmazó számunkra. Hogy elkerüljük a csalódottságot és a kellemetlen érzéseket, ilyenkor ajánlatos
emlékeztetnünk magunkat arra, hogy abból, hogy jó szívvel adunk, sajnos nem feltétlenül következik a másik öröme. Előfordul, hogy rosszul választunk: akinek adományozunk, az nem arra vágyott, nincs rá szüksége, – talán tévesen, de – úgy gondolja, ezt ő nem tudja használni. Vagy nem tetszik neki. Netán szimplán bal lábbal kelt fel. Rengeteg ok állhat a háttérben, azt pedig semmiképpen ne feledjük, hogy a megajándékozottnak vagy a rászorulónak is lehetnek egyéni szempontjai, és ahhoz is joga van, hogy valamit visszautasítson, anélkül, hogy rossz és hálátlan embernek bélyegezzük. Mindezt könnyű megérteni, és túllépni a pillanatnyi csalódáson, majd legközelebb vagy valaki másnak adni, vagy valami mást, anélkül, hogy a másikat hibáztatnánk – feltéve, ha a végső célunk nem az önértekelésünk növelése és saját, jócselekedeteink felett érzett örömünk, hanem kicsit félre tudjuk tenni saját magunkat, ami szükségszerű is, ha már rászánjuk magukat arra, hogy adjunk, hiszen alapfeltétel: hasznot nem várunk.

Na, de akkor mégis mi?

Az adakozás tehát nem is olyan egyszerű és egyértelmű műfaj, mint amilyennek elsőre gondolnánk, főleg, ha egy mindannyiunk megelégedésére szolgáló, win-win szituációnak akarunk részesei lenni. Körültekintőnek, tudatosnak kell lennünk, és nyitottnak arra, hogy esetleg újragondoljuk szempontjainkat, elhatározásainkat és motivációinkat. Ez kétségkívül bonyolult feladat, könnyen megeshet, hogy elsőre nem is sikerül. De nem baj, ha nem születtünk Teréz anyának, ezen a területen is van lehetőségünk fejlődni, ha fontosnak érezzük az ilyesfajta, társadalomnak hasznos szerep- és felelősségvállalást. Kezdjük apróbb lépésekkel – szokott a szomszéd nehéz csomagot cipelni a boltból hazafelé? –, s végül még odáig is eljuthatunk, hogy a pénz és a tárgyak mellett időt és odafigyelést is adunk ismeretleneknek, tehát részt veszünk különféle önkéntes tevékenységekben.

Vigyázat, függöséget okozhat!

S hogy miért is jó nekünk mindez, ha eddig csupán a nehézségeit soroltuk? Mellékhatásként bizony jelentkezni fog az öröm jutalma, ami akár napokra, hetekre is feltölthet, továbbá kompetensnek és hasznosnak érezhetjük magunkat, hisz pozitív hatással lehetünk mások életére. Visszaadhatunk valamit annak a közegnek, amelyben mi bizonyos szempontból többet kaptunk, így végső soron a társadalomért is teszünk: egy igazán erős társadalom szolidáris, gondoskodik a rászorulóiról. Ha ennyire komoly megfontolások vizén nem eveznél, gondolj csak arra, milyen csodálatos érzés egy igazán jól kiválasztott ajándék okozta boldogságot nézni egy szeretted arcán – ugyanezt megtapasztalhatod az odafigyelő, okos adakozással is, ráadásul úgy nem kell megvárnod a karácsonyt és a születésnapokat: bármikor adományozhatsz pénzt, segíthetsz a szomszédodnak vagy egy ismeretlennek az utcán, vagy az időddel és a képességeiddel hozzájárulhatsz egy szervezet működéséhez. Nézz körül, kinek, mire van szüksége!

Szívesen adnál?

A cipősdobozba csomagolt ajándékok gyerekeknek jó ötlet, kezdd akár ezzel. A www.ciposdoboz.hu honlapon minden részletet megtalálsz, s az alább felsorolt helyek valamelyikén le is adhatod a szívvel-lélekkel összeállított dobozodat. De ne feledd, a karácsony elmúltával is szükség van rád! Keress egy helyi alapítványt, segítsd őket valamilyen formában!

CIPŐSDOBOZ GYŰJTŐPONTOK

ALSÓPETÉNY Prónay-kastély (Kossuth Lajos út 34., H-P 10-17 óra között)

BALASSAGYARMAT Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola (Rákóczi út 50., H-P 8-20 óra között)
PÁSZTÓ Baptista Szeretetszolgálat Regionális Szociális Központ Telephelye (Hunyadi u. 12. fsz. 2., H-CS 10-14 óra között)
RÉTSÁG Baptista Segélyezési Iroda (Rákóczi út 37., a Zulu étterem mögött, a fodrászok mellett, H-P 8-16 óra között, Szo-V 8-12 óra között)
ROMHÁNY Kurucok útja 17. (H-V 9-19 óra között)
SALGÓTARJÁN Baptista Szeretetszolgálat Regionális Szociális Központ Telephelye (Rákóczi u. 6., H-Cs 10-14 óra között)

Szerző: Tremmel Noémi

Illusztráció: Bakos Zsuzsi