PIROS, FEHÉR ÉS KÉK - A PALÓC VISELET ÉRTÉK
A palóc ember külsőleg izmos, erős, strapabíró, furfangos észjárású. Akkor is vidám, ha nehezebb a sorsa. Ugyanakkor büszke és önérzetes, az idegenek iránt bizalmatlan és zárkózott, de akit megszeret, annak kitárja szívét-lelkét. A fiatalok lobbanékonyabbak, az idősebbek már nyugodtabbak. A palóc ember szereti a társaságot és a mulatságokat; egy jó lakodalom, búcsú, disznótor vagy farsang alkalmával szeretnek jókat enni-inni és dalolászni. Tisztelik a magyar hagyományokat, figyelembe veszik a jeles napokat és hívőek. Egy-egy nagycsalád régen együtt építette a házat, és segítették egymást, ahol csak tudták. Szorgalmas nép, ügyesen faragnak, hímeznek. Házilagos szövőszéken állították elő a vásznat, amelyből ruházatot és pokrócokat is készítettek. Ezekre aztán kézzel hímezték a palóc motívumokat a lányok, asszonyok.
Mi jellemző az igazi palócokra?
A palócok ruházata tiszta, házuk környéke pedig rendezett. A férfiak viselete egyszerű: bő ujjú ing sötétkék vagy fekete mellénnyel, fekete nyakkendővel. Télen szűr, bekecs vagy ködmön szolgál melegebb ruházatként. Az asszonyok, lányok cifra, tarka viseletet hordanak. Csipkés, fodros, rövid ujjú ingükre selyem vagy bársony felsőt vesznek fel és nyakukba rojtos kendőt kötnek. Szoknyájuk bő, alul szalaggal szegett. Nem ritka, hogy egyszerre hatot is magukra öltenek, és mindig a legfelső a legdíszesebb. Lábukon magas szárú csizmát viselnek. Az asszonyok kendőt kötnek a fejükre, a lányok pedig hajadonfőtt vagy pártában járnak.
Az öltözet funkciói
Az öltözetnek volt egy olyan funkciója is, hogy jelezze a kort, az állapotot és az alkalmat is. Meghatározott jelentése volt a ruha színének és az anyagminőségnek is: utalt a viselője korára és a családi állapotára. Az életkor előrehaladtával a viselet egyszerűsödött és színe is sötétedett. A fiatalasszonyok széles, fekete, hímzett bársonnyal díszített szoknyát viseltek. 30 éven felül a nők már csak sötét ruhákat (kéket, feketét, apró mintás öltözeteket) hordtak és elhagyták a fehér alsószoknyát is.
A jeles napok szintén meghatározták az adott viseletet. Amint az ünnepi időszakok is harmóniában vannak a természettel, a ruhák színei is ennek a jellegét és a hétköznapi viselettől való eltérést jelezték.
A férfi viselet
Az ünnepeken viselt ingeket különféle díszítésekkel látták el: a gomboláspánt melletti szegőzések és különféle hímzések ékesítették. Az ingek elejét azsúrozás díszítette, de a legényeknél a keskeny lyukhímzés is elterjedt volt. Az ingek kézelőjét kék és piros gombok díszítették.
Ehhez bőgatyát hordtak, amely tulajdonképp a ráncolt vászongatya továbbfejlesztett változata. Ismertek voltak a kék és fekete posztóruhák; a kabát, lajbi és a nadrág egyféle anyagból készült, fehér flanel béléssel.
A posztókabát csípő alá ért, elején kötött gombokkal záródott és zsinórozás is díszítette. Kihajtós gallérját fekete bársony fedte, csakúgy, mint a posztónadrágot. A lajbi elején is ólomgombok voltak, de ritkán gombolták össze - azért, hogy látszódjon az ing hímzése.
A 20. században elterjedt a kalap viselése, amelyet a vásárokon szereztek be. Ünnepeken a legények lúd- vagy kakastollal, illetve egy-egy szál rózsával vagy szegfűvel díszítették. A vőlegény kalapjára rozmaringot tűzött. Idős, házasemberek azonban nem viselhettek kalapdíszt. A legújabb és legszebb kalapot a templomba vették fel.
A palóc öltözködés átültetése a mai divatba
Hétköznap már nem viseli a lakosság ezeket a tradicionális ruhadarabokat. Viszont különlegessége miatt ezért lenne fontos, hogy a fiatalok is megőrizzék a jellegét, és büszkén viseljék, hirdessék a csodás palóc világot. A mai fiatal korosztály leginkább a szülők, nagyszülők elmeséléséből ismeri az akkori életmódot.
A "divat" és a "dizájn" szavak hallatára az ember legelőször a kifutók világára, a divattervezőkre, Milánóra, Párizsra és New Yorkra koncentrál. A nagyvárosra és a lüktetésre. A hírnévre és a csillogásra. Holott ez egy teljesen nyugodt közegben, letisztult formákkal és mintákkal is működőképes dolog. A palóc viseletek például mindig is az egyszerűségre törekedtek, viszonylag egyszerűbb mintákkal. Ennek a jelenbe való átültetetése jelentheti egyrészt az elköteleződést és a tiszteletet a szülőföld iránt, illetve jelentheti a tradíciót is, megemlékezvén a régi ünnepekről, hagyományokról. A múlt értékeit érdemes továbbvinni a jelenbe és a jövőbe is, hiszen a mondás szerint „a múlt ismerete nélkül nem tudjuk építeni a jövőt”.
Mivel szüleink, nagyszüleink mindig büszkén és jókedvűen, nosztalgiázva mesélnek a régi életmódról (amit mi már kissé nehézkesen tudunk elképzelni), elengedhetetlen egyrészt az, hogy a szüreti bálok és a folklór rendezvények által újra megelevenedjenek a régi képek. Másrészt, ha a fiatalok átélik és személyesen a magukévá teszik a palóc kultúrát és viseletet a mindennapokban is, akkor annál inkább a szívükön fogják viselni annak sorsát és tovább örökítését.
Másképpen mi mit is mesélhetnénk a gyermekeinknek és az unokáinknak erről a csodás kultúráról?
Szerző: Králik Márta
Fotó: Mányó Ádám
